2006. szeptember 10.

Ma úgy terveztük hogy egész nap az építkezésen fogunk dolgozni, amiből végül is csak egy pár órás délutáni kiruccanás lett, mert délelőtt France-nak el kellett menie valahova.

Amíg rá vártunk, Marciék elkísérték Mamie-t vásárolni a közeli kis üzletbe, majd France tesóinak társaságában egy kellemes, családias hangulatú vasárnap délelőttünk volt.

Ezalatt Angelika France anyukájáékkal volt hátul a ház mögötti "konyhában", és a helyi főzési szokásokkal ismerkedett. Egyelőre csak a földön lavórban, szappannal történő mosogatásba és a tűzgyújtás művészetébe nyertünk bepillantást. Itt a tüzet faszénnel rakják meg, és úgy gyújtják meg, hoy egy nejlonzacskót meggyújtanak és a faszén közepére "csorgatnak", amitől egy központi tűzfészek keletkezik. Ezt úgy erősítik fel, hogy a faszén tetejére egy alul felül kivágott konzervdobozt tesznek, kémény gyanánt. Fantasztikus volt láni a helyi kongói asszonyok gyakorlott mozdulatait.

Ezen a tüzön sütöttük meg a reggeli rántottánkat, amibe paradicsom, újhagyma, és helyi "vegeta" is került.

Itt Kongóban az emberek naponta csak kétszer étkeznek: először délelőtt 11 felé, amit "déjeuner"-nek hívnak belga szokás szerint, pedig csak egy egyszerű reggeliről van szó, majd este, amikor tartalmasabb és sokszínűbb ételeket készítenek. Ez a tulajdonképpeni főétkezés.

Érdekes, hogy Kongóban a leves ismeretlen fogalom, viszont a fufuhoz majdnem leves jellegű vegyes zöldséges ragukat készítenek.

A rántottás déjeuner-t egy kellemes teázás követte, majd amikor France megérkezett, elindultunk az építkezésre.

Sajnos a helyszínen még minden félig kész állapotban van, de látszik, hogy az emberek "ezerrel" dolgoznak, mindenki sürög-forog. Legalább 50 ember volt kint az építhezésen, ha nem több. Tanárok, munkások, gyerekek, bámészkodó helybéliek...

Innen indultunk este France-szal ki a repülőtérre fogadni a 2. csoportot, melyet a Hajnalcsillag Alapítvány vezetője: Nyári Jenő, egy lelkes támogatónk és az unokája: Béres János bácsi és Béres Ádám, valamint a napelemrendszert az iskolának adományozó cég vezetője: Lőrinc László és orosz munkatársa: Alexej alkottak.

A színes társaságot ma is Commandant Baka fogadta a reptéren, de kocsihiány miatt az ANAPI is segítségünkre volt, és rendelkezésünkre bocsátották a saját mikróbuszukat. Jó látni, hogy nemcsak hivatalból, de emberileg is támogatják küldetésünket és segítik a munkánkat ahol csak lehet.