2006. szeptember 15.

Pihenőnap nélkül ma is 7-kor kezdődött a napunk a reggelivel. Délelőtt France és Angelika egy élő TV műsorban szerepelt, majd az internetkávézóba mentünk.

Míg Angelika megnézte a leveleit, addig Laciék France-szal egy tárgyalásra mentek. Utána együtt mentünk az UNICEF-hez a forgatási engedély végett, majd kimentünk az árvaházhoz, ahol már Jenő bácsiék felavatták az új árusító kiskocsit, amit Magyarországon készítettek és onnan hozattak ide.

Itt csatlakozott hozzánk Matyi és András is, akik ma délután már indultak is vissza Magyarországra.

A csapat egy része (Marci, Matyi, András) ma Gaston kíséretében az iskola környékét járta be. A fő cél az volt, hogy Matyi átadja az otthoni ismerőse által küldött csomagot az támogatott gyereknek.

Reggel az előző nap megnyitott új iskolaépület körül kezdeményeztünk szemétgyűjtési akciót. Kértünk az építésvezetőtől lapátokat, talicskát, hogy az épület körül összegyűjtött műanyag szemetet helyi szokás szerint a telek sarkában elégessük. Kértük az építésvezető mérnököt, hogy később alakítsanak ki egy állandó szemétgyűjtő helyet, hogy állandóan tisztán tudják tartani az iskola telkét.

Igen örültünk, hogy akadt segítségünk is, három az iskola körül lézengő környékbeli kisfiú spontán módon csatlakozott a munkához. A munka végeztével hálánk jeléül és a többi gyereknek mutatott példaképpen elvittük a három fiút közösen meginni egy üdítőt. A hely, ahol legközelebb lehetett üdítőt kapni egy udvarban volt, amiben egy üres, viszonylag jó állapotú kórházépületet találtunk. A háziak elmondták, hogy nemrég itt még kórház működött, operáltak is, de fizetőképes kereslet hiányában a bérlő elment.

Elgondolkoztunk, hogy érdemes lenne átvenni, és az iskolához közel egy saját kis kórházat kialakítani. Ezután átadtuk Matyi ajándékcsomagját, nagyon örült a kisfiú, akinek nagybátyja folyékonyan beszélt németül, mivel három évig Németországban dolgozott. Hosszasan elbeszélgettek Andrással.

Elindultunk, hogy találkozzunk a kislánnyal, akit előző nap örökbefogadott András, és megnézzük első Andrástól kapott ajándékát, az iskolai uniformist. Útközben Gastont, kísérőnket, megszólította egy idős asszony az unokájával. Elmesélte, hogy a kislányt elhagyták a szülei, és szeretne iskolába járni, de nincs pénze.

Elmentünk hozzájuk, és megbeszéltük, hogy a lányt felvesszük a támogatási rendszerbe, Marci édesanyja fogja támogatni. Vettünk neki iskolai uniformist, hamarosan visszatérünk hozzá egy kis ajándékcsomaggal.

Délután a reptérre indulás előtt (Matyi és András ma utaztak haza), még össze kellet futni a két csapatnak egy utazócsomag átadása miatt. Nagyon jól jött ki, mert Marci, Matyi, András csapata épp akkor érkezett az árvaházhoz, amikor ott a többiek épp átadták az árváknak szánt kis árusító kocsikat. Az árvaház körül hamarosa komoly tömeg gyűlt össze a sok fehér jövetelére.

Ildikó:
Ma a CARO-árvaházi mobil árusitó kocsi projektet viteleztük ki. A kocsikat Nyári Jenő és Béres János úr összeszerelték, és a kocsikat felavattuk az árvaház udvarán. A kiskocsik első kipróbálója Exaucé, a legkisebb árvánk volt, akit boldogan tolt körbe Nyári Jenő úr az árvaház udvarán.

A kocsik jól debütáltak, a környékbeli terepen megállták a helyüket. A kocsikat feltöltöttük áruval és kiküldtük "főpróbára". A főpróbát vásárlások követték és jó volt érezni, hogy sikeressé vált az elgondolás, hogy erre a jellegű szolgáltatásra igény mutatkozik, és ezzel is önállóságra és önfenntartáshoz segitettük az intézményt.