2006. szeptember 17.

Ma az egész társaság - Angelika kivételével - vidékre ment, a falusi iskolát és a dzsungel kórházat meglátogatni. Amíg ők távol voltak, Angelika bepótolta a misszió felgyülemlett adminisztrációs elmaradásait.

Lincsi:
A mai napot azoknak a vidéki falvaknak a látogatására szántuk, ahol projektjeink futottak vagy projekt ötleteink fűződnek hozzájuk, csak az Alapítványnak eddig nem volt lehetősége rá, hogy kezdjen velük valamit.

Az első falu, Kimpoko az, ahol az elmúlt években alapítványi napokat tartottunk. Itt az egészségügy terén fogunk segiteni a közeljövőben. A már meglévő, de rendkivul lepusztult állapotban lévő és felszereletlen egyészségügyi intézményt átmenetileg rendbehozzuk, kimeszeljük és ellátjuk gyógyszerrel.

A Hajnalcsillag Missziós Alapítvány és munkatársai tervbe vették egy új, saját kiskórház felépítését is, egy jobb, központibb területen, ahol közelebb van a vizforrás a többi környékbeli faluból is könnyebben elérhető az ott lakók számára. Ez még a jövő, de a terv és ötlet már formálódik, az információkat gyűjtjük és feldolgozzuk.

Vidéki látogatásunk második állomásán, Matongéban a víz illetve az iskola hiánya okozza a legnagyobb problémát. A lakosság rendkívül szegény. Az iskoláskorú gyerekeknek iskolaszereket vittünk. A Hajnalcsillag Missziós Alapítvány munkatársaival fontolgatjuk, milyen módon lehetne a falu vízellátását biztosítani es reményeink szerint lehetőségünk is lesz megoldani a problémát a közeljövőben.

Ngamanzo faluban pedig a helyi iskolát látogattuk és annak felújitásáról esett szó. Köszönjük a Hajnalcsillag Missziós Alapitványnak, Nyári Jenőnek és a Kokilla Kft.-nek és képviselőjének, Béres János úrnak és Béres Ádámnak, hogy időt, figyelmet, energiát szánnak Kongó problémáinak enyhítésére. Hogy velünk együtt és a kongóiakkal gondolkodtak, terveztek, és segitettek, ahol tudtak, ezalatt a néhány nap alatt is.