Vissza

Útinaplók

Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.

Papír gondok

2006. szeptember 23.

Ma volt az első és utolsó közös istentiszteleti napunk a forgatócsoporttal, úgyhogy direkt úgy tereztük, hogy az iskolai szombaton vegyünk részt a College Othniel új épületénél, hogy fel tudják venni filmre.

Minden a terv szerint haladt a reggeli készülődésnél, de az ördög ezúttal sem aludt, mert egy véletlen félreértés miatt a kisbuszunkért nem mentek időben, így három jármű helyett csak kettő állt rendelkezésre, ami azt jelentette, hogy több részletben tudtunk csak eljutni az iskolához.

Először a forgatócsoport, majd a Mészöly család végül a "maradék" :-). Mire odaértünk, már csak azt láttuk, hogy a lényegről sajnos lemaradtunk, de azért megpróbáltunk bekapcsolódni az események sodrába. Otthon a várakozás csendes órái alatt viszont volt egy-egy értékelhető gondolatom, miközben a kertben és a távoli tájakban györnyörködtem a házunk teraszán üldögélve és a Bibliát olvasgatva. (Angelika)

A nap további része szintén várakozással telt, mert az istentisztelet végére még mindig nem érkezett meg a busz, tehát továbbra is többször kellett fordulni. Addig az iskolaudvaron üldögéltünk és beszélgettünk Mészöly Csabával az első kongói benyomásairól, miközben a gyerekek körülöttünk játszottak és ismerkedtek egymással.

Amikor végre hazaértünk, már nem volt erőnk semmihez, úgyhogy nem is csináltunk semmi különöset. Ennek viszont nem a kocsihiány vagy a gyerekektől nyüzsgő iskolaudvar élménye volt az oka, hanem az, hogy mind az odaúton mind a visszaúton megállítottak a rendőrök, és elvették a papírjainkat, majd pedig pénzt követeltek, és persze a szokásos kongói "piaci kofa" stílusban próbálták meg érdekeiket érvényesíteni és felgyorsítani a pénzhez jutási folyamatot.

Számukra a fehér ember = pénz, ami azt jelenti, hogy minduntalan feltartóztatnak, és minden semmiségért pénzt követelnek. Az ezzel járó folyamatos vitahelyzeteket már lassan kezdjük unni. Ha az ember nem figyelne, és nem venné fel a helyi "kommunikációs stílust", akkor már rég kisemmiztek volna az itteniek, akikért egyébként itt vagyunk. Kicsit nonszensz helyzet, de sajnos ez a realitás. France vezetésével végül is a forgatócsoportnak sikerült visszaszerezni az elvett kocsipapírokat, miután "megszállták" a rendőrörsöt, és ők is elővették a beszélőkéjüket. :-)