2006. március 09.

Hajnal 6:20-kor indultunk el Budapestről, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosába, Kinshasába. Brüsszeli átszállással este 9 körül értük el úticélunkat. Ilyen messzire még nem repültem, így ez az utazás fantasztikus élmény volt, föképp a Szahara felett megtett út marad emlékeztes. Szép idönk volt az utazáshoz, amelynek egy részét pihenéssel töltöttük, mivel az elmúlt napok mindannyiunk számára kimerítök voltak A repulouton szembesultunk Sanyival azzal, hogy kisebbsegben leszunk: a tobb szaz fos gepen ket kezunkon ossze tudtok szamolni a fehereket. Utunkat megszakitva Kamerunban megálltunk uzemanyagert 1 órára, sokan leszalltak a geprol. Kelemes ido volt ekkor, 25-30 fok, mely a budapesti fagyok utan kifejezetten uditoen hatott. Majd továbbrepülve kb. 2 óra múlva érkeztünk Brazzaville városa felett elhaladva Kinshasába. Sokaig csak keringtunk a varos felett, nem kaptunk leszallasi engedelyt. A két fővárost a Kongó folyó választja el egymástól. Míg Brazaville kb. 500.000 lakost számlál, Kinshasában 9 millióan élnek. Miután leszálltunk a gépről, az emberekkel és zajjal, hangos kiabálással teli repülőtéren megcsapott bennünket a tobb mint 31 fokos meleg. Olyan volt, mintha pár évtizeddel viszaugrottunk volna az időben: régi gépek, a reptér neve olvashatatlan, mivel nem ég a villany. Az itteni reptér olyan, mint nálunk a belföldi repterek. Belul is a vizumot es oltasi konyvet nezok fa bodekban ulnek, nagyon egyszeru es ?lelakottnak, gondozatlannak? tunik minden. Belenk, feherekbe igyekeztek is belekotni, de hala az inspecteurnek, aki France ismerose, gyorsan tuljutottunk mindenen.
Az alapitvány kongói munkatársai kint vártak bennünket, nagy szeretettel es tisztelettel, majd velük együtt jöttünk el a 30 km-re lévő szálláshelyünkre. Egy mikobusszal jottunk, kb. 9-en ulve abban, de hamar kiderult: ez kevesnek szamit. Az utcan olyan kocsikat lehet latni, amilyenekkel edig nem talalkoztam: nincs ablakuk, csomagtarto fedeluk, motorhaztetejuk, ajtajuk, de 20-an is belefernek es megy (kiveve, ha esk az eso)
Megerkezverögtönzött kuratóriumi megbeszélést tartottunk: az itteni munkatársak mutatkoztak be és köszöntöttek bennünket, majd mi is bemutatkoztunk személyesen is, hiszen én pl. évek óta levelezem velük, fotókon már találkoztam velük. Sokkal közvetlenebbek az emberek, illetve megmondják azt, ha valami nem tetszik, tetszik: nyiltak, egyenesek. Nekem neha tulsagosan is sok a nyiltsaguk. Hazigazdank fia elso nap kifejtette pl., hogy teszem neki es szepnek tart. Ezt kb. 10 perc ismeretseg utan tette:)
Előreláthatólag nehéz 4,5 hét áll előttünk, ha mindazt szeretnénk megvalósitani, amiért jöttünk (iskolaépités, itteni támogatók keresése, pályázati rendszer feltérképezése, együttműködés helyi szervezetekkel, iskolában lévő új gyermekek felvétele örökbefogadási programunkba, árvaház újitása, a Baptista Szeretetszolgálat tagjainak kalauzolása utolsó héten, velük együtt az SDA Klinika felruházása gyógyszerekkel, újsáirok fogadása, stb), de kedves támogatóinknak és a honlapra látogató érdeklődőknek igyekszünk minél gyakrabban ?életjelet adni? magunkról, beszámolni tevékenységünkről, itteni mindennapjainkról.