2006. március 10.

Tegnap este későn tudtunk lepihenni, mivel egyrészt nagyon meleg is volt, másrészt óriási élet van Kinshasában este 10 után: a város apraja-nagyja kint van az utcán, beszélget, iszik-eszik, táncol, elad-vesz; es mindez zajjal jar, de azért kipihentük magunkat. A lnyszoba, ahol egyelore egyedul lakom, igen nagy, ket agy, egy tukor, ket szek van benne. Az agy fele ejjel felszereltem moskitohalomat, bar azt hiszem, sokat nem er, mert nap kozben van bven idejuk a szunyogoknak, tele is vagyok csipesekkel. Remeljuk, hat a Malaron nevu gyogyszer illetve az oltasok.
Europanizált reggelivel inditottuk napunkat, lekváros lipát (a buci lingala neve:) ettünk. A lipát jórészt négyesével csomagolva bódékban árusitják a ?viszonteladók?. A pistolé mellett az egyik legkedveltebb kenyerfele.
Házigazdánk es szomszedaink gyermekei körbemutatták szálláshelyünket, a ház környékét, szobáikat, melyeknek falát egy, minden képen Kabilát bemutató fotókat tartalmazó naptár disziti. Ezzel a naptarral azota mar sok helyen talalkoztam.
A családban egy gyermek van (ami itt, Kongoban erdekes, errol majd kesobb), de a szomszédoknál több. Ma többségük nem ment iskolába, illetve aki igen, délután: itt két turnusban járnak iskolába, mivel kevés a tanterem. Ilyenkor délután 1-től este 7-ig tanulnak. A szomszed család egyik fiával, Randival megismertettem a magyar zászlót, (éppen zászlókat rajzolt), majd matekoztunk egy keveset.
Ma is meleg van, de ezt nem is kell mondani.
Ebédünk finom afrikai specialitás volt: fufut, és szószokat ettünk-France kezzel, mi egyelore meg villacval-kanallal. :)
Délutánunk gyorsan eltelt, Bandal negyedbe látogattunk el: France csaladja lakik itt, es a kozelmultban France csaladjaban tortent egy tragedia: egyik rokonat megoltek. Neki volt a temetese elozo nap, amelyen nem vettunk reszt, mivel veszelyes lett volna-rank es a csaladra nezve is. A temetesen rendoroknek kellett rendet tenniuk.
Holnap a hétvége kapcsán kicsit megpihenünk, hogy az új hetet újult erővel kezdhessük.