2004. április 09.

Gyorsan telnek itt a napok. Reggel indulunk, este érünk haza, nincs mindennap lehetőségunk számot adni a történésekről. Nehezen alszunk el és nem tudjuk kellőképpen kipihenni magunkat. A gyász és virrasztás hétfő óta tart. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a ház és udvara átváltozott ravatalozóvá. A nappali fel van díszítve színes függönyökkel, koporsó állvánnyal, a kertben sátrak és székek sorakoznak. A vendégek folyamatosan érkeznek hétfő óta a környékről, Kongó más tájairól és Európából is. Az asszonyok a nappaliban, a kertben, az előszobában pihennek a földön, a férfiak a székekben. Nem fürdenek, egymás hegyén-hátán fekszenek gyékényeken és színes anyagdarabokon. Éjt nappallá téve énekelnek és táncolnak. Ma is hajnalig virrasztottak: vonatoztak a ház körül és a kertben hangosan énekelve, tapsolva. Egy Coca-Colás üveg és egy benzineskanna szolgált hangszerül. Nem könnyű nyugodtan aludni, amikor néhány perces időközönént egy ilyen hangos 50 fős menet halad ez az ablakod előtt.