2006. március 19.

Ma ismét meleg volt, bár gondolom, ezt a mondatot felesleges minden nap leírnom:)
Hétvégén az épitkezést nem tudtuk folytatni, hiszen rengeteg keresztény ember lakik Kinshasaban és vasárnap nem igen dolgoznak épitkezésen.
Igy France családját látogatta meg, mi pedig Louison-nal és sofőrünkkel először a Simphonia naturel nevű arborétumba, majd a Kongo folyó partjára mentünk.
A Simphonia Naturel egy több halastavat, rengeteg fát, természeti értéket magában foglaló természetvédelmi terület. Kaptunk egy kisérőt is, aki körbevezetett a helyen. Érdekes - ez már a bonobók édenének nevezett helyen is feltűnt, hogy igen drágák a belépők. Ott pl. a helyieknek 2 dollárt kellett fizetni, nekünk (bár próbáltuk tagadni Sanyival, hogy nem vagyunk helyiek, keves sikerrel:) 5 dollárt. Itt nem volt megkülönböztetés, de azért meg kellett fizetni a délelőtti sétánk árát. Louison jól ismeri a környéket, mivel itt nőtt fel, így kedves gyermekkori emlékeket is mesélt. A kert nincs messze iskolánktol, ill. Ugyanabban a negyedben található.
A tavak mellett csodaszép pálmafák, narancsfák, mandarinfák találhatóak itt, egy szép barlang kis patakkal. Nekünk gyönyörű volt, bár Louison azt mondta, sokat változott (és nem előnyére) ez a hely.
Ezután a Kongo folyó partjára mentünk, hiszen itt vagyunk több mint egy hete, és még csak távolról láttuk azt. Ahogy megérkeztünk, szóltak, hogy kameráinkat ne használjuk: a 3km-es folyón túl már a másik Kongó található, és nem szereti, ha a politikaliag fontos helyeken bármilyen kép készüljön. Igy csak néha, egy-egy szikla mögé elbújva tudtuk a folyót lencsevégre kapni. Egy kis kiépitett, éttermet is magában foglaló, pázsitos rész található itt, sőt, egészen közel a folyó mellett is a hatalmas köveket megmunkálva azokra asztalokat és napernyőket helyeztek el a vendégek számára. Az asztalok melletti kőtömbökön éppen filmet (reklámfilmet) forgattak. Pár méterrel arréb egy férfi jajveszékelt, először azt hittük, hogy valamilyen rohama van, de aztán mondták, hogy szegényt megvertek és fájdalmában rázkódik a földön fekve ss kiabál.
A part közelében sokan fürödtek a folyóban, asszonyok ott mostak. Ahogy megláttak bennünket, hangosan kiabáltak: fehér emberek, adjatok pénzt. Számomra döbbenetes, hogy ahogy meglátnak, rögtön a pénzzel hoznak összefüggésbe: aki fehér, az itt gazdag is (ami nem feltétlen igaz, pl. mi velünk kapcsolatban sem állja meg a helyét:), csak az itteni emberek fejében ez a két dolog-fehérseg/gazdagsag- összekötődik).
Ezt követően a parton továbbhaladva 3 kőtörő férfit pillantottunk meg. Éppen pihentek, de megkértük, magyarázzák el munkájukat. A 40 fokos melegben egy 10 kilós kalapáccsal ás ékkel ütik a köveket, először nagyobb darabokat kihasítva a sziklábol, majd azokat tovább aprózva. És mindezt éhbérért. Döbbenetes volt velük találkozni és beszélni. Mégis a meleg és kemény munka ellenére kedvesek, segitőkészek és nyitottak voltak.
Hangsúlyozták ők is, rakjuk el fotógépeinket, mert un. ?álcázott rendőrök/katonak? járják a vidéket és büntetnek meg, vagy visznek el. Azt is mondták, hogy ilyen kőtöréssel egész fiatal gyerekek is foglalkoznak.
Sétánkat befejezve helyi szokáshoz megfelelően leültunk egy asztalhoz és megittunk egy-egy üdítőt, amelyek gyerekkoromat juttatják eszembe mindig:) Olyan üvegekben kapható itt az üditőital, amilyen Magyarorszagon már rég nem található: visszaválthatós 3 cl-es régi üvegek.
Mivel fehérek vagyunk, igy nehezen fogadták el kis fogyasztásunkat, de azert elengedtek:) Itt egyébkent minden elég drága, igy az élelmiszerek is. Egy liter tej pl. 600 Ft-ba kerul. És mivel az nem is annyira megbizható, ezért inkabb ha tejet kivánunk, tejport iszunk hideg vagy meleg vizzel összekeverve. A gyümölcsök azonban olcsóbbak (ez érthető), 150 Ft-nyi franc-ból több kilo banánt vehetünk. Házigazdánkkal, Bibish-sel már beszéltuk: egyszer elmegyunk közösen bevásárolni vele az egyik piacra. Tanulom az itteni ételeket bár eddig egy hétig majdnem mindennap ugyanazt (fufut és egyfajta szószt és pondut) ettünk, de az utóbbi napok újdonságait is már el tudom készíteni?
Kongó folyó után szálláshelyünkre érkeztünk, innen mindjárt megyünk tovább, az Európai Unió által szolgálatot itt végző magyar katonai emberekkel találkozni. Nem sokan vannak itt magyarok, de összetartó társaság. Holnap indul teljes gőzzel az épitkezés, Sanyi és France ott dolgoznak majd, (ill. France és Ildikó mennek az alapanyagokért) én pedig megyek Loloval és Mishkaval a gyermekekhez.
Örömmel hallottam, hogy Magyarorszagon is szebb idő van már; itt az ideje, mert mi már több mint egy hete küldjük a meleget :)