2006. március 21.

Ma is meleg volt, mivel az eso csak estere jott meg. Esos evszakban altalaban 2 napig sut a nap utana 1 napig esik az eso, igy ideje lett volna a csapadeknak, de mi nagyon orultunk a melegnek:), hisz igy a telken folytatodhatott a munka, ma is a szintezessel, foldhordassal, telekasassal. France es Sanyi is ott maradt kemenyen dolgozni (Sanyi napszurast is kapott) a telken, es Ildiko velunk tartott a csaladokhoz.
Ma gazdagabb kornyeken voltunk, majd amentunk egy viszonylag tavolabbi hegyre, amit csak ?erdonek? neveznek. Gyonyoru: palmafak, cukornad, bambusz es megannyi, szamomra ismeretlen fa es noveny. A termeszeti kincsek kozepette itt is nagyon szegenyen elnek az emberek, de betevojuk megvan, hiszen megtermelik maguknak (tudnak ontozni a folio kozelsege miatt). Maskepp elnek itt az emberk: nyugodtabbak, vidamak. A depressziot nem igen ismerik, bar hazigazdankkal beszelgettem errol, es kiderult, hogy kezeltk depresszioval, bar ez annak koszonheto, hogy orisi hatfajdalmai voltak, es tobb even keresztul csak fekudni tudott, igy volt ideje a ?szomorusagra?. A gyermekek nagyon jokedvuek, csoportosan kovettek bennunket, szinte az egesz utat (tobb oras volt pedig) velunk tettek meg, minden fotora ok is ra akartak kerulni, alig lehetett elzavarni oket, amikor egy-egy gyermekrol portrekepet szerettunk volna kesziteni.
Eletemben eloszor megkostoltam a cukornadat, amely ugy fogyaszthato, ha a kulso kerget leszedjuk, es belul a rostokat szopogatva az egeszet megeszem :) Nagyon udito jelenseg :)
Kongoban a lelemenyesseg nem ismer hatarokat. Egy folyo mellett elmenve pl. arra lettunk figyelmesek, hogy nincs hid azon, de van egy vekony fadarab, ami mellett egy ember all, mondva, hogy o a ?revesz?, ha fizetunk, raenged a pallora, sot, segit is eljutni a tulso partra, ami azonban labbal is atszelheto, igy nem vettuk ?igenybe ezt a szolgaltatast.