2006. március 27.

Ma érdekes módon nem volt meleg. Reggel napunkat lekvárfőzéssel kezdtük, papayából és narancsból készítettünk ízletes csemegét.:) Délelőtt első utunk az építkezéshez vezetett. A telken nagy volt a nyüzsgés, az Otniel Iskolába délelőtt járó diákok vártak bennünket. 2-300, iskolai uniformisba (fehér ing, sötét szoknya illetve nadrág) öltözött tanuló, zsákokkal, szatyrokkal, vödrökkel, lábasokkal, edényekkel felszerelve.
Ma ők is segítettek az építkezésen, saját két kezükkel, szolidaritást vállalva. Edényeikben, szatyraikban homokot hordtak a kb. 4-500 méterre lévő pataktól az építkezésre, hogy ők is hozzájáruljanak az új iskola megépítéshez. Szorgosan lapátolták a homokot, töltötték az edényt, vették vállukra, fejükre, nyakukba a vödröket és tálakat. A többszörösen nevelő szándékú eseménnyel szerettük volna diákjainkat is bevonni a munkába, hogy magukénak érezzék az iskolaépítési projektet, a későbbi épületet jobban megbecsüljék. Fontosnak tartjuk azt is, hogy tanítást kaptak az önkéntességről, és ezáltal megmutattuk nekik, hogy lehetőségeikhez mérten ők is hozzá tudnak járulni hasznosan az építkezéshez. Olyan egyszerű, az önkéntességen alapuló munkával, ami nem igényel anyagiakat.

A délelőtti, tanulságos program után a belvárosban, Gombe kerületben intéztünk el néhány dolgot (pl. megtörtént az első sikeres átutalás Magyarországról:) és készültünk az első, kongói-magyar találkozóra az építkezésnél. Látogatásra hívtuk a Kinshasában élő illetve tartózkodó magyar, vagy magyar kötődésű barátainkat: Kovács József építész urat, aki szakmai szempontból pozitívan értékelte az építkezés állását; az EUSEC-nél dolgozó magyarokat, Papp István és Csajádi Zsigmondot; és a kommunizmus idején, Magyarországon tanuló Gabriel Olembe urat, aki a mai napig rendkívül szépen beszéli a magyar nyelvet. Az építkezés bemutatása és a fotózás után vendégeink és saját magunk is elkísértük diákjainkat a homok beszerzés helyére, sőt még a lapátolásban és homok hordásban is segítettünk