2006. április 06.

Mai napunkat ismét az iskolákban töltöttük. Utazásunk előtt felgyülemlettek még a feladatok. Így ma a College Othniel 2-ben vettük fel adatbázisunkba a még nem adoptált gyermekeket: lefotóztuk őket, adatlapot töltettünk ki velük. Így jelenleg a College Othniel 1 tanulóival együtt kb. 1200 gyermekről vannak adataink, fotóink. Ennyi gyermek jár nap mint nap a két iskolánkba. Ezt követően a College Othniel 1-be mentünk át, ahol meg ajándékokat készíttettünk az eddig hiányzó gyerekekkel szponzoraik számára. Ezután Sanyi találkozhatott testvére által támogatott kislánnyal, ajándékot adott át neki. Én is találkoztam kedvesem ?örökbefogadottjával?, de sajnos rossz hír várt: a kisfiú (Lakisa) eddig félárva volt: anyukája halt meg pár évvel ezelőtt. A héten édesapja kórházban volt, és ma meghalt. Az itteni szokás szerint édesanyja lánytestvére és családja fogadja be, ám várhatóan ő is a Caro Árvaházunk lakója lesz. Megrázott a hír: olvastam az eddig látott gyermekek által kitöltött kérdőíveken, hogy sok a félárva, árva gyerek, de személyesen most találkoztam ilyen gyerekkel. Holnap kezdődik a gyász, szombaton lesz a temetés. Ilyenkor az egész család összejön, esznek, beszélgetnek, zene szól, és intenzíven emlékeznek a meghaltra. Engem is meghívtak a gyászra és temetésre.
Amióta itt vagyunk Lakisa a harmadik gyermek, aki elveszítette édesapját. Érkezésünkkor egykisfiú, és kb. két hete egy kislány.
Az építkezésre ma sikerült egy látogatást szervezni egy illetekessel az Oktatásügyi Minisztériumból, aki láthatóan fellelkesült a munkánk láttán. Ígéretett tett, hogy kezébe veszi az adminisztrációnk ügyét az oktatásügynél. Egy újságírónak is bemutatott bennünket, aki riportot készít rólunk.

Ezt követően a tanárokkal tartottunk gyűlést. Ilyen alkalmakkor megvitatjuk a problemás kérdéseket, a tanárok elénk tárják kétségeiket, kérdéseiket. A gyűlés most is jól elhúzódott, ? 7-kor végeztünk.
Esténket ismét France anyukáinál és testvéreinél zártuk, finom vacsorával.