2004. április 14.

Matadiból írunk, a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb kikotóvárosából. Pár napot toltunk itt a segélyszállítmányunk ügyintézésével. Vasárnap délután érkezünk vissza Kinshasába, akkorra már két magyar operatőrtársunk is ott lesz.
Az elmult pár napban sok ?látványos? dolog nem történt. Ezek a napok leginkább ügyintézéssel teltek, jó időbe telt, míg minden dokumentumot összegyűjtottünk a minisztériumok számára. Különböző engedélyezési ügyeket intéztünk a filmfelvételekkel kapcsolatban. Elindítottuk kinshasai irodánk előkészületeit. A falakat átfestettük, a külső feliratokat és dekorációt távollétünk alatt végzik. Találtunk olcsón használt irodabutort, ha minden jól halad, jövő hét elején beüzemelhetjük kinshasai képviseletünket.
A Matadiból idefelé vezető út nem telt zökkenőmentesen. Hat óra alatt tettük meg a 350 km-t, kényelmes, légkondicionált buszon, még ellátást is kaptunk. Az út során viszont több balesetet is láttunk, árokba borult teherautót, felborult teherszállítót, amely összenyomott egy embert. Pár méterre a kamiontól hevert egy felismerhetetlenégig összeroncsolódott felső lábszár. Én azt hittem, állatot szállított a kocsi és a testrész nem emberi. De nem így volt. Ezeket a látványokat, történéseket itt Konóban meg kell szokni. Minden pillanatban történhetnek az emberrel dolgok. Egyik vasárnap egy kis faluból, Kimpokobol tartottunk hazafelé, amikor belekeveredtünk egy focimeccs utáni menetbe. A kocsikat püfölték, az ajtokat rugdosták, sofőrünkről levették a baseballsapkát, nekünk a France-val pedig egy homokbomba jutott. Hozzáteszem ez nem nekünk szólt kifejezetten, az összes kocsival ezt csinálták. Az itteni taxikbol, buszok ajtajábol és hátuljárol lognak le az emberek, nem lettem volna azoknak a helyében, akiknek a busz belsejében már nem jutott hely és ki voltak szolgáltatva a tömeg piszkálásának.

Egy kis adalék az árvahaz programhoz. 20 árvánk van, 6 db emeletes ágy, már elégséges lenne. 10 darabon férnenek el kényelmesen.

Köszönjük