2007. május 19.

Mai napunk is a szokásos kongói reggelivel indult, bár kiegészítettük egy kicsit a hazulról hozott finomságokkal.

Arról még nem is számoltam be, hogy mostani missziónkon van egy állandó szakácsunk, aki velünk lakik és gondoskodik rólunk. Ő Mami, France unokatestvére. 8 testvére van, most fejezte be főiskolai tanulményait pénzügyi szakirányon, de munkája még nincsen.

Gyakorlott szakács, jól főz, és ügyes az "új" dolgokban is (pl. hazulról hozott porlevesünket remekül elkészítette).

Kiadós reggelink után egy istentiszteletre voltunk hivatalosak az általunk építtetett és működtetett College Othniel iskolába. A gyerekek énekelve köszöntöttek bennünket a számukra készített sátor alatt ülve. Az istentisztelet nagy részét a gyermekek éneke, illetve a felkértek imádsága jelentette, emellett mondott köszöntő szavakat France is a gyermekeknek, illetve Béres Jánost is megkértük, meséljen a múltkori kongói út után átélt időszakról.

A gyermekek lelkesen fogadtak minden beszédet, bár leginkább az énekek villanyozták fel őket. Hihetetlen, mennyire muzikálisak itt a fiatalok: amikor Gaston megkérdezte, ki szeretne énekelni, alig lehetett kiválasztani, hogy kik maradjanak ki az éneklésből, egymás után penderültek a mikrofon mögé kicsik és nagyobbak, fiúk lányok egyaránt. Nagy sikert aratott munkatársunk, Gaston, aki szintén énekre fakadt egy duett erejéig.

Megjelent árvaházunk egyik támogatottja, a kis Moise is, aki minden nagyobb eseményen megmutatja színészi és énekes vénáját. Most sem csalódtunk benne, hangjával felébresztette a talán már fáradt diákokat is.

A tanárok nagy szeretettel fogadtak bennünket, az iskola igazgatója pl. mesélt 13 hónapos iker gyermekeiről, de a többiek is érdeklődtek hogylétünk felől, meséltek magukról.

Operatőrünk kora délután a frissen kapott engedélyével a környék utcáit kamerázta le, sok élménnyel tért vissza.

Ezt követően délután egy vidéki leprakórház igazgató-főorvosával találkoztunk, aki adott egy listát, ami alapján a szükséges gyógyszereket megvásárolhatjuk intézménye számára.
Vele a TV épülete mellett találkoztunk, és ha már az épületről írtunk, érdemes még pár szó erejéig a kongói tv-s csatornákról szólni.

Kb. 40 csatorna van Kongóban, és mindegyik kísértetiesen hasonlít a másikra: főképp zenés műsorok találhatók benne.

Délután találkoztunk még szállásadónkkal is, aki a legdrágább kongói kórház kardiológusa.
Este, vacsoránk elfogyasztása után azt a szervezetet kerestük fel, amelyiknél tegnap is jártunk, egy pályázatot írunk közösen, és ennek a részleteit dolgoztuk ki.

Ezt követően internetkávézót kerestünk, azonban mivel sehol sem volt áram, ezért letettünk arról a tervünkről, hogy internet közelébe kerüljünk.

Hazaérve azonban már áram fogadott, gyorsan minden technikai eszköz elemét - akkumulátorát töltőre is tettük, hiszen előfordulhat holnap is, hogy áram nélkül maradunk.