2007. május 20.

Mai napunk kisebb zökkenővel indult: az autónk fékbetétjei elkoptak, így munkatársunk kénytelen volt az autószerelőnél kezdeni a napot, de öröm az ürömben, hogy egyrészt így találkozhattunk France anyukáival, és öccsével, Tomival, majd egy kölcsönzött autóval elindultunk a gyógyszerraktárba a maradék gyógyszereket megvásárolni. Az indiai tulajdonos miattunk ment be vasárnap dolgozni, és igazi üzletembernek bizonyult: akinél fontos, hogyan tartsa meg vevőit. Szívélyesen leültetett bennünket üzletében, Fantával kínált, és míg kiszámolta a gyógyszerek árát, szóval tartott bennünket. Angolul, franciául, lingalául folyt a beszélgetés, sőt, Zsolt magyarul is .?beszállt, szóval egy nemzetközi tapasztalatcserének lehettünk tanúi Viszonylag sok jómódú külföldi él Kinshasában. Ez az indiai üzletember, Aziz építési vállalkozó, de van vegyesboltja, gyógyszerboltja, butikja. Összesen kb. 25 indiai és 150 kongói dolgozik nála. Vegyesboltját is megmutatta, majd egy-egy spray-t ajándékozott nekünk. A gyógyszereknél sajnos csak 5% engedményt sikerült kicsikarnunk.

Említettük neki, hogy szeretnénk majd az utcagyermekek számára is csomagot átadni, ehhez kapcsolódva elmondta, hogy a közelben laknak hajléktalan, munkanélküli gyerekek, akiknek mindennap reggel visz élelmet vagy pénzt. Béres Jánossal, aki igen fontosnak tartja az elesettek, betegek segítését, gyorsan úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk ezeket a gyerekeket. Találkozva velük János mondott pár szót számukra, majd -velük együtt- imádkozott értük. A fiatalok örültek a kis ajándéknak.

Ezt követően pakoltuk be Béres János és családjának felajánlásából árvaházunk számára vett dolgokat, és elindultunk árvaházunk felé. Az út a Kongó folyó partján vezet, a hömpölygő folyam egyszerre lenyűgöző és félelmetes. Kamerázni, fotózni itt nem szabad, mivel a folyó a két Kongót elválasztó ?politikai terület?. Az út mellett található egy leprakórház is, ahol tavaly szeptemberben már jártunk és holnap is szeretnénk meglátogatni.

Árvaházunk felé vezető út egyre rosszabb állapotban van, hosszas idő telt el, mire az intézmény butikjához érkeztünk, ahol a gyerekek hangos énekléssel fogadtak bennünket. A boltba való bepakolás után közösen sétáltunk el az árvaházba, ahová a gyerekek előbb odaértek és ismét megcsillantották zenei tudásukat. A végén minket is bevontak az énekbe- táncba, így jól kimelegedtünk az amúgy is tikkasztóan melegben.
Kölcsönösen köszöntöttük egymást a lakókkal és dolgozókkal, meghatva hallgatjuk mindig az igazgató (Kayend) beszámolóját.

És mire hazaértünk a vacsora ideje is elérkezett és mivel ismét áram nélkül maradtunk, egy újabb gyertyafényes vacsora közben beszélhettük meg a napunkat. A városban találtunk egy internet kávézót még a késő esti órákban, ahol feladatainkat el tudtuk végezni.

Most pedig már késő van, France-hoz sógora érkezett, én meg várom, hogyan hat rám az, hogy ásványvíz helyett véletlenül palackban lehűtött csapvizet ittam. Remélem nem lesz semmi gond.