Vissza

Útinaplók

Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.

Iskolák

2007. május 22.

Ma tapasztaltuk először, milyen a száraz évszak. Bár május 15 a határpont a száraz és az esős évszak között, a mai nap volt igazán száraz. Reggel borús, felhős az ég ilyenkor, olyan, mintha "lógnaaz eső lába", de közben azért süt a nap és füllesztő meleg van, de azért pár fokkal kevesebb illetve kevésbé füllesztő, mint az esős évszak napjain.

Napunkat a belvárosban kezdtük: nyomtatnunk kellett, illetve még az utolsó gyógyszeradagot átvenni. Sajnos csak lassan tudtunk egész nap haladni, mivel elromlott a fékbetét. Itt ugyan sok szerviz van, de kevés a megbízható. A márkaszervizek pedig ritkák és drágák.

Lassan tehát, de biztosan érkeztünk meg belvárosi turnénk után a régi College Othniel épületéhez, amelyet addig bérlünk még, ameddig nem készül el új iskolánk még hátralevő szárnya.

A gyerekek hangos Bonjour-ozás közepette fogadtak bennünket, minden tanterembe bementünk, neveinken köszöntöttek.

Egy tanteremben akár 40-50 diák, fülledt levegő, por, tömeg. És a tanárok mégis tanítanak, a gyermekek pedig tanulnak. Minden elismerésünk az övék. A tantermek közt áthallás van, egyik osztály zavarja a másikat. Tankönyvek nincsenek: a tanárok ismételtetéssel tanítanak.

Az iskola megtekintése után a közelben lévő kórházunkat látogattuk meg. Jelenleg nincs fekvőbeteg benne, csak ambuláns páciensek. A látvány most is lesújtó volt. Ugyanaz a koszos és felszerelés nélküli műtő, gyógyszerraktár. Terveink között szerepel folyamatosan ennek a kórháznak a fejlesztése.

Délután az új iskolában a diákok szokatlanul nagy örömmel fogadtak bennünket, nem csoda, tudták, hogy mivel tanári értekezlet miatt érkezünk, ezért az utolsó óráik elmaradnak.

Kongóban a gyerekek délelőtt és délután járnak iskolába, a hely szűke miatt. Az országban 30 millió gyermek él.

A tanári értekezleten sok mindenről beszélgettünk, ami a magyarországi diáktámogatást is érinti annak fejlesztését. Erről bővebben majd később írunk.

Béres János és Zsolt miközben mi a tanárokkal beszélgettünk, forgatni indultak egyik munkatársunkkal.

Felvették a kongói hétköznapokat, utcai fodrászt-pedikűröst-autószerelő műhelyt. Rendőrök megállították ugyan őket, de mivel munkatársaink a rendőrség által is hitelesítették a két minisztérium által is kiállított forgatási engedélyt, így probléma nélkül zajlott le minden.

8 óra körül jöttünk el az iskolából, a mécsesek, gyertyák már mindenhol égtek, és érezhetően megteltek az utcák a kellemes levegőjű estén.