2004. április 29.

Rovid szunet után ismét jelentkezunk. Az elmult napokban nem voltunk Internetközelben.

Április 18-26.-a között az RTL Klub két operatőr munktársa ? Zoli és Szabolcs - Kongoban tartozkodtak, hogy az Afrikáért Alapítvány missziojárol és egyéb kongoi témákrol filmfelvételeket készitsenek a Fokusz címu musor számára. A következo honapokban a magyar nézoknek lehetoséguk lesz bepillantást nyerrniuk az itteni életbe és az Afrikáért Alapítvány munkásságába.


Nagyon hasznosnak bizonyult az együttműködésünk, mert az RTlL Klub munkatársait kísérve képet kaphattunk a kinshasai élet sulyos problémáiról, szabadon filmezhettünk és fotózhattunk, habar a hivataltol egy uriembert kaptunk a filmezesi engedely melle, hogy szemmel tartson bennunket. Látogattunk kórházat, árvaházakat, ahol az utcagyermeket toborozzák össze, képet kaptunk a gyermekkatonák multjárol és helyzetéről, a gyermekmunkások nehéz sorsáról. Az Afrikáért Alapítvány kongói missziójáról készült filmet a Fokusz Plusz című műsor keretén belül fogják vetiteni, legkorábban május végén. Internetes oldalunkon jelezni fogjuk a musor pontos idejét. Ezuton is koszonjuk az RTL Klubnak a lehetoseget, Zolinak es Szabolcsnak a kitartast es a munkat.

A csütörtöki napon tettünk látogatást elso számu támogatott intézményünkben, az Otniel Álalános és Középiskolában. Hihetetlen fogadtatásban volt részünk. Az iskolába járo 447 gyermek rendezett sorokban várt bennünket, énekelve, integetve, köszöntve minket. Az egész kerület zengett a gyerekdaltol, tapstol. A gyermekek és tanárok is ünneplőbe öltöztek, virággal, ünnepséggel, műsorral készültek. Megérkezésünk óta talán ez volt a legmelegebb nap, hoseg, a gyerekek kinnt álltak a tuzo napon, csoda, hogy nem lettek rosszul. Néhány ügyes kisdiák szavalt nekünk, mások színdarabrészletet adtak elo. Öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy mondták a verset a pillangorol, madárról, szélrol.

A ceremonia után France-val egy rövid eloadást tartottunk az egészségrol. Kongoszerte alapveto ételnek számit a fufu- egy hagyományosan manioklisztbol és kukoricalisztbol készült puliszkaszerű étel, amit különféle szószokkal esznek. A fufut kézzel eszik általában, kis kanalat formálnak belőle, abba merik a szószt.

Nagyon pozitív tapasztalat számomra, hogy minden étkezés előtt az itteniek megmossák a kezüket, erre szükség is van, mert szinte mindenki kézzel eszik. Igen ám, de nem mindegy, hogyan mosunk kezet. Általában ugyanabba a vizbe, ugyanabba a tálba mossák a családtagok a kezüket, egymás után 10-15-en. France családjánál is bevezettük azt a rendszert, hogy két tálat készitünk oda a kézmosáshoz. Az egyikbe mossuk, a másikbol merjük a tiszta vizet. Kis változtatást igénylő dolog, de nagyon hasznos. Az iskolában megkértünk 3 diákot, mutassák meg, hogyan szokták megmosni a kezüket étkezés előtt. Utána rávezettük őket, miért nem jó ez a módszer, majd megmutattuk, hogyan lehet higiénikusan kezet mosni. Azzal engedtuk haza a gyerekeket, hogy mutassak meg otthon a modszert.

Az iskolai látogatás után az SDA Klinika felé vettük az irányt. Erkezésünkkor még nagyban zajlottak a felujitasi munkálatok, a kis korházat kivül-belül kifestették, a külső falra az intézmény nevének felirata alá az Afrikáért Alapítvány neve és logoja is felkerült.Magyarországrol néhány kedves támogató plédeket, pokrocokat és némi gyogyszert-kötszer kuldott utánunk, örömmel tettünk eleget ezek elhelyezésének a körházban. Sajnos nem sokat változott az intézmény helyzete a két évvel ezelőtti látogatásunk óta, de terveink között szerepel a kiskorház felkarolása. A klinika az iskolától pár percre található, szeretnénk elérni, hogy az egészségügyi intézményben az Otniel iskolába járók ingyenes egészségügyi ellátásban részesüljenek, illetve ha bármi probléma történik az iskolai tanítás alatt, lehessen hova fordulniuk segítségért. A korház nagyon szerény keretek között mukodik, orvosi muszerekbol, gyogyszerbol, kotszerbol egyaránt hiány van. Elutazásunk elott már sikerült felvennünk a kapcsolatot és eljuttatnunk szervezetekhez a szükséges orvosi muszerek listáját.Itt mindennek megvan az értéke és a helye, selejtezett orvosi muszereknek, használt lepedoknek és plédeknek, minden egyes tárgynak nagy hasznát veszik.

A héten megtartottuk elso AIDS-prevenciós alkalmunkat is. Az előadást egy orvosnő és egy AIDS-preventor vezette le. A preventor hölgy nagy tapasztalattal rendelkezett, lingala nyelven tartotta meg az előadást, nagyon értett hozzá, hogy kell az emberekhez szolni és megtartani az érdeklodésüket. Az orvosnő az előadás végén elhangzott kérdések tudományos megválaszolásában volt segítséggel. Érdekes tapasztalat volt látni, hogy a jelenlévők mennyire nyiltan beszélnek az AIDSrol. Érzodott, hogy foglalkoztatja oket a probléma, gondolkoznak rola, rengeteg kérdés hangzott el. Sajnos ma a Kongói Demokratikus Köztársaságban 3 millióra teszik az AIDS-betegek számát.

Vasárnap Kimpokoban, egy Kinshasátol 60 km-re találhato faluban tartottunk?alapítványi napot?. Ez abbol állt, hogy ingyenes orvosi konzultáciot és ellátást biztosítottunk a falu lakoinak és megtanitottuk a helyi asszonyokat lekvárt fozni. Mind a két program nagyszeruen sikerult. Egy orvos segitségével elozetesen részletes listát készitettünk a szukséges gyogyszerekrol és kötszerekrol, orvosi muszerekrol, amiket héztközben beszereztünk. Az alapítvány által támogatott SDA Klinika egyik asszisztense, és a kinshasai városi korház egyik munkatársa mukodott kozre az orvosi ellátásban. Mire a faluba értünk, a falu apraja-nagyja már összegyult a kis klinika elotti padokon. A rendelot gyakorlatias asszisztenseink pillanatok alatt berendezték, feltöltötték gyógyszerekkl a polcokat. A rendelés 4 órán át zajlott, baba, gyerek, terhes nő, öreg bácsi egyaránt megfordult a rendelésen. Először mindenki egy sorszámot kapott a recepciós pultnál. A soron következőktöl itt vették fel az orvosi szakképzettséget nem igénylő adatokat: név, kor, testsuly, testhomérséklet, vérnyomás stb.

A betegekkel ketten foglalkoztak, meghallgatták panaszaikat, kivizsgálták és a diagnózis megállapítása után helyszínen gyógykezelték őket. Ki gyógyszert, ki injekciót kapott, akinek sebe volt, ellátták. A megvásárolt gyógyszermennyiség elegendő volt ahhoz, hogy a betegeknek problémáik hoszabbtávú enyhítésére hazavihessenek gyógyszerkészítményeket. Öröm volt látni az emberek hálás tekintetét, amikor zsebrerakták a gyógyszereket és elindultak hazafelé. Két célunk volt ezzel a rendelonappal: egyrészt segíteni ténylegesen, orvosi ellátást nyujtani, másrészt valami képet kapni az emberek egészsgügyi helyzetéről, ezért általános orvosi felmérést is végeztünk: mindenkinek megmértük a sulyát, megkérdeztük az életkorát stb. Az adatokból táplálkozásbeli hiányosságokra és életmódbeli problémákra próbálunk következtetni.

Nagyon jó tapasztalatokkal tértünk haza Kimpokobol, az egész nap folyamán érezni lehetett, hogy ezek az emberek életükben először kapnak hasonló segítséget. Történt egy személyes eset, ami mélyen meghatott. 2004. április 25.-én Vasárnap reggel hajnali 2 órakor egy kislány látta meg a napvilágot egy szerény kimpokoi kórházban. A gyermek szülei tiszteletünkre, és hálájuk jeléül a kisgyermeknek a Lincsi nevet adták, ami az én becenevem. Az Ildikót nehéz megjegyezni, ezért inkább Lincsinek vagy Lininek hívnak az itteniek. Olyan gyogyoru kisbaba Lincsi, kis pici, a bore még fehér. Mennyi mindent kellett kiállnia ennek a kislánynak már az élete első napján is. Rekkenő hőség, insteril körülmények, kosz és piszok, rengeteg ember. Jól turte Lincsi, lesz még belőle antropológus vagy urkutató, bár én most csak azt kivánom neki, hogy élete első pár évében egészséges maradjon és erősödjön meg, ez a néhány év nagyon kritikus itt.