2007. május 25.

Ma melegebb volt, mint tegnap. Napunkat az Othniel iskolában kezdtük, ahol a gyermekekkel együtt szemetet gyűjtöttünk a környező utcákban. Az alkalom döcögősen indult, mivel a gyermekek nagy része nem is értette, miért a sok lapát, gereblye, ásó, talicska. Azonban a felsőbb évfolyamok tanulói lelkesen sürögtek-forogta, próbálták társaikat is lelkesíteni. Tanárainkkal megbeszéltük, hogy hetente egy-egy osztály hívja majd fel munkájával a környékbeliek figyelmét: ha már eldobták a szemetet, gyűjtsék is össze. Hogy miért van erre szükség? ? nyugodtan tehetné fel ezt a kérdést az olvasó. Bizony Kongóban, habár egyre több ?sárga ruhás?, állam által fizetett szemétszedővel találkozhatunk az emberek mindent, miután használtak, nemes egyszerűséggel a földre dobnak. Így a zsebkendőtől kezdve a cukros-kekszes papíron át a flakonokig, elhasznált rongyokig mindenfélés megtalálhatunk a földön. És mivel iskolánk szegényebb negyedben található, betonutak sincsenek, hanem a sárra, földre rákerül egy szemétréteg, amely elég lehangoló látványt nyújt. Az eső pedig belemossa a sok szemetet a földbe, és érezhető mindenfelé. Ilyenkor meghatározhatatlan illat -Zsolt szerint szag- terjeng a levegőben. És persze a fertőzésveszély is ilyenkor nagyobb.

Szeretnénk ilyen téren is nevelni a gyermekek által a családokat és a környék lakóit is, mintát nyújtani számukra.

A szemétgyűjtésről az iskolába igyekezve érdekes jajveszékelésre lettem figyelmes. Mishkával a hangot követve egy ház udvarán találtuk magunkat, ahol pár perce halt meg az édesanya, akkor találták meg a holttestjét. A megrázó sikolyt azóta is hallom.
A közös szemétgyűjtés után a gyermekeket meghívtuk: finom péksütemény és üdítő járt szorgos kezeknek.

A szemétgyűjtésben mi is segítettünk. De folytattuk utunkat. Azaz folytattuk volna, ha az autó is így gondolta volna. De nem. Ezért többszöri megállás és útszéli javítgatás után Sampard, a sofőrünk szervizbe vitte autónkat, mi pedig új sofőrt néztünk, és vele együtt mentünk el a belvárosba ügyeket intézni, majd este az Unicefhez tárgyalni. Egy igen határozott hölgy fogadott bennünket, aki nyitottan válaszolt kérdéseinkre, illetve kérdezett alapítványunkról, a lehetséges jövőbeni együttműködéssel kapcsolatban. Gaston, Mishka, France és én voltunk jelen a tárgyaláson, szó esett többek közt támogatott intézményeinkről, az Unicef támogatási stratégiájáról.

Május 25-e egyébként a kongóiaknál a karácsony napját jelenti. A Simon Kimbangu egyház hivei tartjak ezt a koracsonyi napot. Simon hivei elmondasa szerint ö az utolsó proféta Krisztus utan és az afrikaiaknak megvaltójuk ill. a ö a fekete Jézus aki majus 25.én született Kongóban . Több száz ezer hive van. Karácsony este beöltözött felvonuló hangosan tancoló, éneklő tömeget rögzíthetett Zsolt kamerájával.