2007. május 27.

A mai nappal lezárult a 2007-es tavaszi misszió első része.

János bácsi és Zsolt ma indult haza. De kezdjük a nap elején.

Utolsó közös kongói reggelink elfogyasztása után a városba vitt utunk, hogy még indulás előtt János bácsi és Zsolt a számukra szükséges kongói dolgokat be tudják szerezni.
Így először a Bikeko-ra, azaz Kinshasa művészeti piacára mentünk, ahol a kézművesek áruikat értékesítik. A piacon az ébenfa szobroktól kezdve a raffián és kongói bélyegeken, csiszolt köveken, táskákon, kerámiákon, ékszereken át a használt könyvekig és fel nem használható csecsebecsékig mindent megtalálhatunk.

Egy fehér ember megjelenése örömet ébreszt a kézművesekben, hiszen több pénzt remélnek, ezért az árukra irreálisan magas árat is szabnak.

Amikor egy kis tálca árára rákérdeztünk, egyből 20 dollárt említettek, ezért ott is hagytuk őket az árus követ bennünket, és kérdezi, mennyit adunk a tárgyért. Az alkudozás menet közben folyik, ilyenkor is még érdemes azt mondani, hogy "Ennyiért?". Nem, köszönöm, nem kérem! és hozzá tekintélyes rosszallást kifejező arcot vágni.

A következő lépés, hogy már elhagyjuk a piac területét, közeledünk az autóhoz. Az árusok érzik, hogy engedniük kell, így a kocsi mellett már engedékenyebbek. Végül is nagyobb darabszámok vettünk az adott tárgyból, 3 dollár/db árért. Ami tulajdonképpen reális.

Piaci sikereink után egy művészeti telepen kerestük fel a már ismert Francois keresztnevű festőt. Itt a művészek nem papírra, hanem főképp lisztes zsákra festenek. Érdekes volt látni, hogy mennyit változott múltkori utunk óta a "stílus". Ugyanúgy megtaláltuk a csendes, hagyományos tájképek prototípusait, de egyrészt azok is új motívumokkal, témákkal egészültek ki, másrészt modernebbé váltak: sokkal könnyedebb vonalvezetés, bátrabb színkezelés jellemzi a mostani festményeket, amelyek mernek a diszharmóniára, egymással teljes mértékben elütő színek megrajzolására törekedni (eddig inkább a harmónia, szimmetria, homogén színek jellemezték a festményeket). A képek tárgya tekintetében is történt változás: fellelhetők a tájképek, portrék, maszkokat bemutató festmények-rajzok, de egyre több absztrakt forma is megjelenik. Mindez nemcsak a festményeken, hanem a miniatúrákon is, amelyekből képeslapokat készítenek.

Francois ismer bennünket, ezért a piaci ár negyedéért sikerült a képeket elhoznunk. Sőt, még ajándékot, a művész által dedikált képeslapot is kaptunk.

Ezt követően a nagy piacot látogattuk meg, amelyen afrikai zenei cd-ket szerettünk volna venni.

Az itteni cd-k fénymásolt előlapúak, másolt cd-k, kicsit szaggatnak is, de szép és autentikus dallamok találhatók rajtuk. A cd vétel is másképp megy Kongóban: a fa bódéban várakozó árusok lecsapnak egy-egy közeledő kocsira, és próbálják eladni a cd-ket, amelyekbe bele is hallgathat az utazó kocsijának cd lejátszójával. Utána történik egy kis? alkudozás, és létrejön a vásárlás.

Miután mindent sikerült megvásárolnunk, hazajöttünk, ahol egyrészt az utazók pakoltak, másrészt az alapítvány munkatársai jöttek búcsúzni, így kis rögtönzött megbeszélést, beszélgetést tartottunk.

És eljött a búcsú pillanata. János bácsi eddig az alapítvány itteni munkatársainak adott ajándékaira reflektálva Mishka, Gaston, Kayend egy kongói anyagból készült ingből és nadrágból álló együttest adtak át, majd egy ébenfából készült emléket is.

És elindultunk a reptérre. Nem volt nagy forgalom (vasárnap délelőtt és délután is szinte kihal a város: mindenki templomban van), így 1 óra alatt kiértünk a reptérre, amelyen elcsodálkoztunk ismét: míg a bejövetelünkkor is láttuk, mennyit változott tavaly szeptemberhez képest az épület (kifestették, kis boltok nyíltak abban, új ajtókat tettek be stb.).

A reptéren még mindig morcos rendőrök állítják meg az embert, de bent tisztaság van, nem manuálisan vizsgálják át a bőröndöket, hanem géppel (1 gép van), van egy-két reptéri shop, parfümökkel, afrikai teákkal, pólókkal, büfé is van és viszonylag rendezett (és drága).

Egyébként a reptér előtt várt már bennünket Baka is, aki a protekciónkat biztosítja. Ő a reptéri rendőrség vezetője. Kb. 180 alkalmazottja van. Nagyon szeret sörözni és beszélgetni. És ez a kettő össze is függ egymással: minél többet sörözik, annál többet beszél és minél többet beszél, annál többet sörözik.:)

Körülbelül 3-4 fajta sör található Kongóban: a Skol, Primus, Turbo King és a Doppel. Ez utóbbi 8 decis kiszerelésű, és 6,5 % alkoholtartalmú. Baka szépen megitta (és nem ez volt az első adag aznap), utána beszállt a kocsijába. Reméljük, hazajutott épségben.

Amikor megkérdeztem tőle, volt-e valamilyen nagy akciója a reptéri rendőrségnek, csillogó szemekkel mesélte: egyszer lefülelt egy zacskónyi puskagolyót.

Kellemesen telt még az indulás előtt pár perc, Baka és a többiek társaságában, kedvünket rontotta azonban az, hogy óriási vihar volt, villámokkal, dörgéssel. Ez ugyan fantasztikus látványt nyújtott, de azért ijesztő is volt. Szerencsére amikor János bácsitól és Zsolttól elköszöntünk, már enyhült. Hazafelé pedig friss és üde levegőnk volt.