2007. május 28.

Szép napsütéses reggelre virradtunk az éjszakai nagy vihar után. És hála János bácsiék által számomra átörökített rovarirtó spray-nek ma a pókok sem zavarták álmomat; az eddig igen népes számmal ágyam környékét elözönlő szúnyogokat pedig a tegnap feltett moszkitóháló állította meg. Talán ez volt az első éjszaka, amikor igazán kipihentem magam,

Kora reggel házunkhoz érkeztek az Alapítvány munkatársai különböző egyéni megbeszélésekre, majd az iskolába mentünk az iskola igazgatójával, főtitkárunkkal, szociális munkásunkkal, és tanárokkal megbeszélést tartani. Maratoni megbeszélésünk 18 óra előtt pár perccel ért véget. De hatékony volt: a diáktámogatási rendszerben felmerülő problémákra részletesebben is kitértünk, illetve tisztáztuk mindenki feladatát, amely ebben a 10 napban vár rá.

Különböző pedagógiai újításokat is tervezünk (pl. iskolai hiányzások rögzítése), átnéztük, milyen különbségek vannak a magyar és a kongói pedagógiai rendszerben (pl. tanmenet, tanterv tekintetében) illetve kitértünk arra is, hogyan lehetne a múlt héten megrendezett szemétgyűjtést átvinni a jövőre, azaz a tanulókat és családjaikat folyamatosan a tisztaság fenntartására neveljük.

Délben közösen ebédeltünk, vagyis inkább vércukor-szintünket növeltük az itt nagyon népszerű KWICK keksszel és a szokásos Fantával/Colával. Kongóban az ember ez utóbbi italokból bőven ihat. Egyrészt nagyon olcsó (kb. 80 FT egy üveg) másrészt jó hideg, oltja a szomjat és éhséget is csillapít.

Ebéd után az alapítvány itteni felépítésének kérdéseiről is beszélgettünk, majd a misszió hátralevő feladatait osztottuk egymás között. Nem fogunk unatkozni továbbra sem.

Közben jött egy sms, hogy János és Zsolt épségben hazaérkeztek, azonban üröm az örömben, hogy Zsolt táskája egyelőre nem érkezett meg Budapestre. Aggodalomra reméljük, nincsen ok, hiszen jó biztosítást kötöttünk, és másrészt volt már ilyen, és általában pár nap után az elveszett csomagot házhoz szállítják.

Nap közben több újonnan tanult lingala szónak vehettem hasznát. Ilyen szavak a telemao (állj meg), a tokendé (induljunk), Nzambi a pambila bino (Isten áldjon), bayo (szia), és talán a legofntosabb: mundele (fehér).

Amikor ezt meghallom azt jelenti, hogy rólam, fehérről beszélnek. És végre tudok normálisan reagálni: mélyen a szemébe nézek a rólam beszélővel és így felelek: muyondo. Ez annyit tesz: "fekete!" felkiáltó módban.

Most a vacsorára készülünk, majd internetkávézót keresünk, hogy elküldhessük a naplót. Nagyon kellemes az idő, úgy látszik, a száraz évszak valóban megérkezik. Este finom szellő fújdogál. Tehát akik arra várnak, hogy barnán látnak bennünket viszont csalódni fognak. Egyrészt az időjárás miatt, másrészt pedig általában épületben ülünk vagy autóban, ahol nem ér a nap.