2007. május 28.

Ma meglepetés ért, Mishka munkatársunk reggel elhozta feleségét is otthonunkba és kislányát, akit rólam neveztek el Madeleine-nek. Szegény két hétig kórházban volt, malária miatt, ezért sokat fogyott is, de most már rendben van. Eleinte nem mert közel jönni hozzám, sírt, ha rámnézett, de lassan megbarátkoztunk és közös felfedezőútra indultunk a kertbe. Az idilli sétának azért vetettünk véget, mert Mishka tegnap adta le diákjaink negyedéves eredményeit, és arról kellett beszélgetnünk, a táblázatkezelést elmagyarázni neki.

France eközben szintén megbeszélést tartott, majd átmentünk az iskolába, ahol egyrészt megnéztük, hogyan alakul a vizesblokk építése, mérnökünkkel egyeztettünk annak ütemezéséről, másrészt a diáktámogatási rendszer problémáiról beszéltünk, és egy új rendszer bevezetését kezdtük meg. Mivel iskolánkban kb. 1600 gyermek jár, ezért lehetetlen egy szociális munkásnak ellátni a látogatási feladatokat, velünk kapcsolatot tartani, folyamatos tájékoztatást nyújtani. Ezért azt találtuk ki, hogy szegmentáljuk a feladatokat: a 12 évfolyamot 4 nagy részre osztva egy szociális munkásnak 3 évfolyam, azaz 6 osztály jut, amelyet látogatni kell, amelyeknek osztályfőnökeivel folyamatos együttmunkálkodásra van szükség. Így 4 szociális munkás közt oszlana meg ez a feladat. Mindenki napi 8 órában lesz alkalmazva. Jelenleg a 4 szociális munkás kiválasztása folyik.

Reméljük, ezáltal gördülékenyebben működik majd diáktámogatási rendszerünk, és támogatóinknak is a jövőben több információt tudunk adni tanulóinkról.

Újításaink között szerepel még, hogy terveink szerint hetente küldenek a szociális munkások jelentéseket gyerekekről, havonta a hiányzó gyerekekről listát, kéthavonta tanulmányi eredményeket.