2007. június 12.

Kalandos éjszakánk után kora hajnalban elindultunk Boma városába, amely szintén kikötőváros, de jóval kisebb Matadinál. Útunk során ismét megpakoltuk autónkat finom banánnal, majd megérkeztünk a kikötőbe, hogy utunkat egy 4 órás hajóúttal folytassuk tovább.

Jegyünk megvételét Poba gyorsan elintézte, azonban a hajóig nehezen jutottunk el: sok helyen megállítottak, elkérték útlevelünket, jegyünket, talán nem hitték, hogy fehér emberek szállnak arra a hajóra, ami a legjobb szándékkal sem nevezhető luxushajónak. Jegyünk az első osztályra szólt, ami azt jelentette, hogy a kapitány mellett foglalhattunk helyet a hajó tetején.

Érdekes volt testközelből látni azt a sok embert, aki szintén velünk együtt utazott, sok-sok csomaggal. Útitársunk volt egy kecske is, amelyet egy zsákban hoztak fel a hajóra, és útközben szabadította ki magát. De szegényt megviselte az út így is.

A nagyon széles, sok-sok szigetet tartalmazó Kongó folyón lefelé hajózva az óceán felé igyekeztünk tehát, csodálatos látvány volt megpillantani azt a helyet, ahol a sárgás-barnás víz lassan kékes-zöld árnyalatot kapott. Megérkeztünk az óceánra, amelynek jellegzetes illata is megcsapott bennünket. Banana félsziget kikötőjében a hosszú, majdnem 4 órás út után mi is fáradtan hagytuk el a hajót, és indultunk szállásunkra, remélve, hogy nem ér bennünket hasonló meglepetés, mint az előző nap.

De az itteni, egyház kezében lévő hotelben is az fogadott bennünket, hogy a számunkra lefoglalt helyet másnak adták át. Így kapóra jött, hogy a tegnapi hasonló esetet felhozva kérjük meg vendéglátóinkat: adják át a szobákat, és helyeket. Megérte a hosszas párbeszéd-rendezkedés. Szép, "bogár-mentes", tiszta szobák fogadtak bennünket, sőt, majdnem egy hetes ittlétünk óta először zuhanyzóban fürödhettünk, nem dézsában. Persze azért spóroltunk a vízzel, nehogy meglepetés érjen bennünket, de jólesett a nagy meleg után megmosakodni.

Szállásunk egy olyan épületkomplexum, amely magában foglalja a hotel mellett egy kolostor, egyházi iskola (legrégebben, 120 éve épült kongói iskola), templom, kórház épületét.

Este szállásunk elfoglalása után lementünk az óceánpartra. Épp naplemente volt. És csodálatos látvány, azt hiszem, mindannyiunk úgy gondoltuk, megérte a nagy utazást, sok fáradtságot ez a látvány. Megvártuk a naplementét, majd az óceán robaja kísért bennünket hazáig.